Sweetmeat - Wii nulláról indulva

Csak kiböjtöltük a Szentestét, amikor is a Wii leszállt közénk a szekrény tetejéről, nemcsak titokban,  éjjel, a gyermekek álmában (álmai alatt csak nekem) hanem teljes valójában megmutatkozhatott.

Volt nagy öröm persze. A fenyőfa előrelátóan úgy lett felállítva, hogy ne zavarjon se a képbe, se a karmozdulatokba.

Gyakorlott mozdulatokkal összeszerelés (naná, volt időm gyakorolni!) és mivel az alapbeállítások már megvoltak (ami gyakorlatilag csak képernyőméret beállítását jelenti) nekiláthattunk a játéknak. Egyelőre a csomagolt Sports és a második kontrollerhez kapott play volt soron. Szerencsére a kisebbik gyerek még elvolt a többi ajándékával, így a nagyobb nyugodtan kibontakozhatott. Rutinosan kalauzoltam a menük között, néhány tanáccsal is el tudtam látni, amire valószínű rájött volna magától is, idővel (vagy azonnal, ha tudna angolul). Nagyon nagy májer voltam a szemében.

Amíg belemerült a játékba (és a kicsinek is mutogatott ezt-azt) megkezdtem a backup lemezeket gyártani. Itt az idő, hogy reklámozzam a wii magyar közösségét, a wiihungary.hu-t. Itt valószínűleg meg lesz található minden, amire szükségem lesz, vagy pedig meg tudom kérdezni a fórumon. Az itt található leírások egyike szól a backup lemezek készítéséről. A legfontosabb tudnivaló a 4x-esnél nem gyorsabb DVD írás. Verbatim mínuszos lemezek vannak itthon - ez pont megegyezik a posztíró ajánlásával. Talán ez is fontos részlet. Egyelőre mindegyik DVD olvasható.

Aki nincs tisztában a zsargonnal: a backup arra való, hogy ne az eredeti lemezek kopjanak. Mivel fárasztó dolog a Wii lemezekről a PC-be olvasni az adatokat, ezért egyszerűbb, ha mások által gyártott image-eket szerzünk be és azt írjuk ki a DVD-kre. Ugye most már világos mindenkinek?

Azért számoljunk be kis malőrökről is. Az ósdi tévénk csak scart csatlakozóval rendelkezik, ezért beiktattam egy olcsó scart-elosztót. Ezen viszont nagyon halkan jött át a hang. Bizonyára a beiktatott tag megnövelte a csillapítást. Ezt azért nem vettem észre eddig, mert egészen Karácsonyig teljes csendben kellett játszanom. A scart-elosztó kiiktatásával megjött a hangja. Most viszont kicsit kényelmetlen a DVD-zés - Wii-zés közötti váltás. Vagyis kényelmetlen lesz, mert a DVD-nek erősen lecsökkent az ázsiója.

Még arra gondoltam, hogy megfelelő kábel beiktatásával ráteszem a Wii hangját az ócsi 5.1-emre. Persze csak sztereóban, de ez még mindig 100%-kal több csatorna, mint amit 10 éves Videoton tévé tud.

Aki azt mondaná, hogy a Wii-hez nagyképernyős LCD, stb. dukál, annak elmondom, hogy lehet, hogy igaza van, de ez a felnőttek hozzáállása. A gyerekek élményét egy csöppet sem zavarta és ha nem akarunk kitolni magunkkal a gyereknevelés terén, tartsuk magunkat a fokozatossághoz. A Wii + új tévé egy fikarcnyival sem járt volna több örömmmel, mint a Wii a régi tévén. Egy év múlva, ha megtehetjük, lesz új tévé is és az megint ugyanekkora öröm lesz.

A másik érdekes dolog a WiiConnect24 elérhetetlensége volt. Vajon csak a Karácsony miatt halt le az egész, vagy kis hazánk nincs a térképen, ahonnan ezt a szolgáltatást igénybe lehet venni? Vagy kell ez az egész nekem egyáltalán? Ennek még utána kell olvasnom. Irány a wiihungary.hu!

Összefoglalás:

- minimálisan elég a tévé felbontását beállítani

- ha halk a hang a tévén, iktasd ki a scart elosztót

- miért nem megy a WiiConnect24 szolgáltatás?

Nagyon nehezen jön el ez a Karácsony. A Wii még mindig a szekrény tetején, és  nagyon sok időbe telik kibontani, majd tökéletesen visszarakni. Szeretném már (tisztán műszaki oldalról persze!) tanulmányozni a masinériát, de még 23-at kell aludni legalább.

Mesélek inkább arról, hogy hogyan is megy ma a beszerzés Magyarországon. Mert mi se lenne egyszerűbb, ha az ember milliomos volna és csak az eredeti játékait kockáztatná. De mi van, ha az a szoftverlemez megsérül? Kinek van pénze másikra? Muszáj tehát szigorúan magáncélra másolatot készíteni és arról játszani a drága játékot, míg az eredeti biztonságban pihen - valahol. Csak az a baj, hogy sokszor már nem is emlékszem, hogy hova is tettem az eredetit.

Csakhogy a Nintendonál dolgozó fejlesztők bizonyára nem ismerték fel ennek a fontosságát, így nem gondoskodtak a játékmentéseket tartalmazó lemezek lejátszásáról. Azért, hogy emiatt ne szenvedjen csorbát a termék népszerűsége független fejlesztők serege (akik szerénységből általában névtelenségbe burkolóznak) siettek a Nintendós fejlesztők segítségére. Egy chip pótlólagos beültetésével hidalják át ezt a hiányosságot - nagy terhet véve le a fejlesztőkről, akiknek legalább ezzel sem kell foglalkozniuk, így nem oszlott meg figyelműk az akkori aktuális munkájuk és szégyenteljes hibájuk kijavítása között. Az vesse rájuk az első követ, aki még nem követett el programírás során hibát! Különösen egy ilyen komplex rendszerben.

A Wii kijavításának egyetlen hátulütője, hogy a chip beültetéséhez meg kell bontani a készülékházat, ami automatikusan a garancia elvesztésével jár. Ezt a fejlesztők biztos nem akarnák, de ez már túl van a hatáskörükön: ezt a területet a jogászok kaparintották karvaly körmei közé. A jóságos fejlesztők tehetetlenül tárják szét dolgos karjaikat.

Szóval aki Wii-t szerez be rögtön válaszú elé is kerül: vagy mindent úgy használ, ahogy azt a Nintendo legyártotta, vagy feljavítja a gépét a backup lemezek lejátszásának lehetőségével - ebben az esetben viszont ugrott a garancia.

Mondanom sem kell, én az én az utóbbit választottam. Már csak azt kellett eldöntenem, hogy egy legálisan megvásárolt gépen végeztetem el a feljavítást, vagy már egyből feljavítottat veszek. Arra gondoltam, hogy az ár fog dönteni. Internetes kutatások után azt láttam, hogy a gyári Wii-k 58 eFt és 66 eFt között mozognak. Az átalakítás pedig újabb 8-16 eFt-ba kerülne.

Találtam viszont egy beszerzési forrást (nem reklámozok senkit, de a cég egy prágai jiddis legendáról kapta a nevét), akik már átalakítottan kínálták a terméket 66 eFt-ért. Csak amikor a szállítást egyeztettük döbbentem rá, hogy mire is vállalkozom. A 66 ezer forintomért cserébe kapok egy dobozt a kezembe, amiről el kell hinnem, hogy működni fog és hogy át van alakítva. Se számla, se garancia, a világon semmi, csak egy telefonszám, amin panaszkodhatok, ha bajom van. De tényleg csak egy telefonszám, mert telephely sincs. A városban egy közterületen kell találkozni a futárral és lebonyolítani a cserét.

Ha ebbe belemegyek és valami rosszul sül el - senkinek, még magamnak sem tudom megmagyarázni, hogy miért csináltam ilyen esztelenséget. Mondhatom nagyon óvatos vagyok, de ez a lehetőség valahogy megbabonázott. Iskolapéldája ez annak a trükkek, amikor egy kedvező ajánlattal kapcsolják ki az emberekben az egészséges gyanakvást. Primitív trükk, de működik.

Megmagyaráztam tehát magamnak, hogy egy garanciavesztett konzollal egyébként sem tudnék hova fordulni, ha elromlik. A legnagyobb rizikó az, hogy működik-e egyáltalán a berendezés, de ezt az átvételkor úgysem tudom leellenőrzni.

Kicsit olvasgattam a cégről a weben, gyakorlatilag nem találtam egyetlen negatív dolgot sem, így vettem a telefont és megbeszéltem a futárral a találkát. A futár telefonszáma rejtve volt, csak a "bolt" mobilszámán hagyhattam neki üzenetet. Csak ő hívhatott.

A megbeszélt időben ott volt, közösen kibontottuk a csomagot, áttekintettük a tartalmát, közösen megszámoltuk a pénzt. Kérdésemre, miszerint mi a biztosíték, hogy nem tűnnek el a megadott szám mögül, egy rövid, de meggyőző válasz érkezett. "Hát hülyék lennénk, most kezdődik a szezon."

Hazahoztam, éjjel összeraktam  - és plug & play ment is a dolog. Egy stresszfaktorral kwevesebb. Az átalakítást nem tudtam tesztelni, mert még nem volt mentett lemezem.

A többi hardver beszerzése már gyerekjáték volt (egy plusz kontroller-nunchuk párost és egy Fit-et vettem 35 eFt-ért) egy újpesti panellakásban - most viszont számlával, garanciával. Furcsa is volt, hogy elmaradt a vásárlás izgalma.

Mivel megintcsak nem tehettem ki a gyermekeimet és a feleségemet a csalódásnak, hogy Karácsony szent ünnepén valami ne működjön, ezért kénytelen voltam ismét kipróbálni a szerzeményeket. És tisztán ISO céllal órákat játszani az egyik éjjel.

 A karácsonyi ajándékozás nagyszerű ürügy arra, hogy saját vágyainkat gyermekeinkk vágyainak öltöztetve élhessük ki. Hány modellvasutat szereztek már be apukák a gyerekekre hivatkozva? Már csak úgy kell alakítani, hogy a gyermekeink is azt akarják, amit mi. Amíg kicsik, ez elég egyszerű. A szülőkhöz való feltétlen idomulás ösztönére szennyes módon rájátszva minden vállalható dolgot keresztül tudunk vinni. Ha Szily László lennék, most itt egy csomó humoros példa jönne, de egyrészt ezt meghagyom neki, másrészt tényleg nem erről akar szólni ez a blog. (Így is eléggé feszélyez, hogy már a második poszt és még mindig nem vágtam bele a tényleges témába.)

Vacsora melletti elejtett megjegyzések, a figyelem odairányítása, érdeklődés mutatása mind mind olyan indirekt fogások, amelyek hosszú távon ráfixálhatják a gyerekek érdeklődését arra, amire az apuka akarja. A saját lelkiismeret pedig szépen nyugtathatgató azzal, hogy egy bizonyos korban úgyis eljön a játékkonzolvásárlás ideje egy mai gyerekes családban (a gyerekmentesben már úgyis van konzol), és ha ez ellen úgysincs mit tenni (mert nem vagyunk elvakult bármihívők) akkor már olyat vegyünk, ami az egész családnak szórakozás és mozgásra serkenti a játékosokat, nem csak a fotelban ülve nyomorásszák a kontrollert, satöbbi, satöbbi, lehetne önteni a Nintendo brosúráját. Ha az ember tényleg akar valamit, akkor tényleg elkezd hinni a brosúrák igazában. Ez ellen viszont már a vallási fundamentalizmus sem ad felmentést, mert az meg úgy ahogy van, maga az egyszerűsítő reklámkiadvány.

De elkalandoztam. A gyekekek megfőzve, már csak egy várat kellett bevenni a győzelemhez, a feleséget. Lévén csak akkor tudjuk anyagilag bírni, ha a család teljes karácsonyi ajándékra szánt költségvetését erre fordítjuk, ebbe beleértve a szponzorok (nagyszülők, keresztszülők) unokáknak szánt összegét is. A Wii-nek zseniális húzása, hogy a legnehezebben játékba csábítható családtagoknak, a háziasszonyoknak is kitalált valamit. Tényleg csak annyi volt a dolgom, hogy leültettem a feleségem és megnézettem vele két Wii Fit-es videót és már nyitott kapukat döngettem. Elképesztő a marketinggépezet hatékonysága.

Tehát az alapgép mellé egy fürdőszobamérleg is került, plusz egy második kontroller+nunchuk. Ez így pont százezer lett, kicsit túllépve az ajándékozásra szánt keretet, de beleraktuk még a nyaralásból megmaradt valutát, amit viszonylag jókor sikerült forintra váltanunk. A beszerzés körülményeiről a következő semmitmondó posztban emlékezem meg.

Nagyon profi blogírók vannak a világban. Na én nem tartozom közéjük. Mentegetőzésből ennyi.

A reklámipar és a gyermekeim alaposan megdolgoztak. Sosem gondoltam volna, hogy valaha pénzt fogok kiadni videojátékra, hiszen ott a PC. A négytagú családban már 4. Most mégis, szűk egy hónappal Karácsony előtt ott kuksol a szekrény tetején egy Wii és a tartozékai. Hogy hogy jutottam ide, az nem ennek a blognak a témája (ilyen blog szerintem nem is lesz), inkább a hogyan tovább lesz itt terítéken.

Viszonylag elfogadható műszaki érzékkel megáldott ember vagyok, mégis, amikor szembesültem az Interneten fellelt Wii-t tárgyaló leírásokkal, kicsit megijedtem. A rengeteg idegen szakkifejezés, belterjes utalások, félszavak, amiből mások remekül megértik egymást - ezek fölöttébb idegesítőek. Nem kétlem, hogy előbb-utóbb én is eligazodom majd benne, de akkor majd elfelejtem azokat az embertársaimat, akik csak most érkeztek a lépcső aljához. Illetve felebarátilag szeretni fogom őket, csak nem lesz meg hozzájuk a szókincsem - ami pedig őket fogja idegesíteni. 

A blog ezt a távolságot van hivatva áthidalni. Lássuk, fel tudok-e menni úgy a lépcsőn, hogy közben leírom, amit tapasztalok az utánam jövők okulására.