Nagyon nehezen jön el ez a Karácsony. A Wii még mindig a szekrény tetején, és nagyon sok időbe telik kibontani, majd tökéletesen visszarakni. Szeretném már (tisztán műszaki oldalról persze!) tanulmányozni a masinériát, de még 23-at kell aludni legalább.
Mesélek inkább arról, hogy hogyan is megy ma a beszerzés Magyarországon. Mert mi se lenne egyszerűbb, ha az ember milliomos volna és csak az eredeti játékait kockáztatná. De mi van, ha az a szoftverlemez megsérül? Kinek van pénze másikra? Muszáj tehát szigorúan magáncélra másolatot készíteni és arról játszani a drága játékot, míg az eredeti biztonságban pihen - valahol. Csak az a baj, hogy sokszor már nem is emlékszem, hogy hova is tettem az eredetit.
Csakhogy a Nintendonál dolgozó fejlesztők bizonyára nem ismerték fel ennek a fontosságát, így nem gondoskodtak a játékmentéseket tartalmazó lemezek lejátszásáról. Azért, hogy emiatt ne szenvedjen csorbát a termék népszerűsége független fejlesztők serege (akik szerénységből általában névtelenségbe burkolóznak) siettek a Nintendós fejlesztők segítségére. Egy chip pótlólagos beültetésével hidalják át ezt a hiányosságot - nagy terhet véve le a fejlesztőkről, akiknek legalább ezzel sem kell foglalkozniuk, így nem oszlott meg figyelműk az akkori aktuális munkájuk és szégyenteljes hibájuk kijavítása között. Az vesse rájuk az első követ, aki még nem követett el programírás során hibát! Különösen egy ilyen komplex rendszerben.
A Wii kijavításának egyetlen hátulütője, hogy a chip beültetéséhez meg kell bontani a készülékházat, ami automatikusan a garancia elvesztésével jár. Ezt a fejlesztők biztos nem akarnák, de ez már túl van a hatáskörükön: ezt a területet a jogászok kaparintották karvaly körmei közé. A jóságos fejlesztők tehetetlenül tárják szét dolgos karjaikat.
Szóval aki Wii-t szerez be rögtön válaszú elé is kerül: vagy mindent úgy használ, ahogy azt a Nintendo legyártotta, vagy feljavítja a gépét a backup lemezek lejátszásának lehetőségével - ebben az esetben viszont ugrott a garancia.
Mondanom sem kell, én az én az utóbbit választottam. Már csak azt kellett eldöntenem, hogy egy legálisan megvásárolt gépen végeztetem el a feljavítást, vagy már egyből feljavítottat veszek. Arra gondoltam, hogy az ár fog dönteni. Internetes kutatások után azt láttam, hogy a gyári Wii-k 58 eFt és 66 eFt között mozognak. Az átalakítás pedig újabb 8-16 eFt-ba kerülne.
Találtam viszont egy beszerzési forrást (nem reklámozok senkit, de a cég egy prágai jiddis legendáról kapta a nevét), akik már átalakítottan kínálták a terméket 66 eFt-ért. Csak amikor a szállítást egyeztettük döbbentem rá, hogy mire is vállalkozom. A 66 ezer forintomért cserébe kapok egy dobozt a kezembe, amiről el kell hinnem, hogy működni fog és hogy át van alakítva. Se számla, se garancia, a világon semmi, csak egy telefonszám, amin panaszkodhatok, ha bajom van. De tényleg csak egy telefonszám, mert telephely sincs. A városban egy közterületen kell találkozni a futárral és lebonyolítani a cserét.
Ha ebbe belemegyek és valami rosszul sül el - senkinek, még magamnak sem tudom megmagyarázni, hogy miért csináltam ilyen esztelenséget. Mondhatom nagyon óvatos vagyok, de ez a lehetőség valahogy megbabonázott. Iskolapéldája ez annak a trükkek, amikor egy kedvező ajánlattal kapcsolják ki az emberekben az egészséges gyanakvást. Primitív trükk, de működik.
Megmagyaráztam tehát magamnak, hogy egy garanciavesztett konzollal egyébként sem tudnék hova fordulni, ha elromlik. A legnagyobb rizikó az, hogy működik-e egyáltalán a berendezés, de ezt az átvételkor úgysem tudom leellenőrzni.
Kicsit olvasgattam a cégről a weben, gyakorlatilag nem találtam egyetlen negatív dolgot sem, így vettem a telefont és megbeszéltem a futárral a találkát. A futár telefonszáma rejtve volt, csak a "bolt" mobilszámán hagyhattam neki üzenetet. Csak ő hívhatott.
A megbeszélt időben ott volt, közösen kibontottuk a csomagot, áttekintettük a tartalmát, közösen megszámoltuk a pénzt. Kérdésemre, miszerint mi a biztosíték, hogy nem tűnnek el a megadott szám mögül, egy rövid, de meggyőző válasz érkezett. "Hát hülyék lennénk, most kezdődik a szezon."
Hazahoztam, éjjel összeraktam - és plug & play ment is a dolog. Egy stresszfaktorral kwevesebb. Az átalakítást nem tudtam tesztelni, mert még nem volt mentett lemezem.
A többi hardver beszerzése már gyerekjáték volt (egy plusz kontroller-nunchuk párost és egy Fit-et vettem 35 eFt-ért) egy újpesti panellakásban - most viszont számlával, garanciával. Furcsa is volt, hogy elmaradt a vásárlás izgalma.
Mivel megintcsak nem tehettem ki a gyermekeimet és a feleségemet a csalódásnak, hogy Karácsony szent ünnepén valami ne működjön, ezért kénytelen voltam ismét kipróbálni a szerzeményeket. És tisztán ISO céllal órákat játszani az egyik éjjel.
