Nagyon profi blogírók vannak a világban. Na én nem tartozom közéjük. Mentegetőzésből ennyi.
A reklámipar és a gyermekeim alaposan megdolgoztak. Sosem gondoltam volna, hogy valaha pénzt fogok kiadni videojátékra, hiszen ott a PC. A négytagú családban már 4. Most mégis, szűk egy hónappal Karácsony előtt ott kuksol a szekrény tetején egy Wii és a tartozékai. Hogy hogy jutottam ide, az nem ennek a blognak a témája (ilyen blog szerintem nem is lesz), inkább a hogyan tovább lesz itt terítéken.
Viszonylag elfogadható műszaki érzékkel megáldott ember vagyok, mégis, amikor szembesültem az Interneten fellelt Wii-t tárgyaló leírásokkal, kicsit megijedtem. A rengeteg idegen szakkifejezés, belterjes utalások, félszavak, amiből mások remekül megértik egymást - ezek fölöttébb idegesítőek. Nem kétlem, hogy előbb-utóbb én is eligazodom majd benne, de akkor majd elfelejtem azokat az embertársaimat, akik csak most érkeztek a lépcső aljához. Illetve felebarátilag szeretni fogom őket, csak nem lesz meg hozzájuk a szókincsem - ami pedig őket fogja idegesíteni.
A blog ezt a távolságot van hivatva áthidalni. Lássuk, fel tudok-e menni úgy a lépcsőn, hogy közben leírom, amit tapasztalok az utánam jövők okulására.